A flyball

A flyball akkor indult útjára, mikor Herbert Wagner 1970-ben a Johnny Carson Show keretében bemutatta teniszlabda kilóvő szerkezetét és a labdát visszahozó kutyáját. Nem sokkal ezután a kutyakiképzők és a kutyás klubok is elkezdték használni a gépet.

Az egyre népszerűbbé váló flyball-t először Toronto-Detroit környékén kezdték sportként űzni, mely persze egyben jó móka is volt a kutyák számára. Hamarosan megalakult a North American Flyball Association (NAFA), amelynek világszintű fennhatósága van a világ összes flyball klubja felett. Néhány helyi versenyt követően 1983-ban meg is tartották az első nagy Flyball versenyt.

Hogyan játsszák a flyball-t

Két – négy-négy kutyából álló – csapat versenyez két egymással párhuzamos, 15-16 méter (51 láb) hosszú pályán. A kutyáknak, egymást váltva kell leküzdeniük a 4 ugró akadályt, majd meg kell szerezniük a labdát a flyball gépből. A labdát ezek után vissza kell vinni a kiindulópontra, az előzőleg teljesített négy akadályon át. A következő kutya abban a pillanatban indulhat, amint az előző átlépte a start-/célvonalat. A kutyáknak hiba nélkül és a lehető leggyorsabban kell a feladatot teljesíteniük.

A versenyek általában páros futamokban vagy körmérkőzésben zajlanak. A páros futamok díjazása általában az első 3 vagy 5 legjobb csapat kiválasztásával történik. Körmérkőzés esetén a legjobb 5 csapat egymással való megmérettetésből kikerülő 3 legjobb csapatot díjazzák.

Az ugró akadályok magasságát a 4 tagú csapat legkisebb kutyájának marmagasságához igazítják. Az ugrók magassága tehát a legkisebb kutya marjánál 10 cm-rel (4 inch) alacsonyabb. Az akadály minimum magassága 20 cm (8 inch) maximum magassága 40 cm (16 inch).

Hogyan tanítsuk a flyball-t

Az alapok elsajátításához nem szükséges flyball gép, akár otthon is meg lehet tanítani a kutyának azokat a mozgásformákat, amik a sport szabályszerű gyakorlásához vagy akár versenyzéshez szükségesek.

• Először is el kell jutni az engedelmesség egy bizonyos szintjére – a kutyának legyen biztos behívása.
• Következő lépés az apportírozás megtanítása, a készség fejlesztése. Ha még nem tud apportírozni a kutyus, akkor legjobb hely a tanításra a folyosó vagy az előszoba. Ezzel egyrészt kizárjuk a zavaró tényezőket, a kutya nem tud elkószálni, nem zavarják meg a különböző illatok, ezáltal csakis ránk és a labdára fog koncentrálni. Másrészről a folyosón való tanítás a majdani versenypálya vonalát mintázza, a kutya nem tud kitérni oldalirányba és megszokja, hogy nyílegyenesen fusson a géphez majd onnan vissza a gazdához.

Gurítsuk el a labdát és mikor a kutya rávetette magát hívjuk egyből magunkhoz. Amint visszatér jutalmazzuk meg valamivel, amit nagyon szeret (párizsi, huzakodás ronggyal stb.). Fontos, hogy először csak keveset gyakoroljunk, ne dobjuk túl messzire a labdát és tartsunk kis szüneteket az eldobások között! Egy-két sikeres visszahozás után játsszunk valami mást a kutyával, botozzunk, rongyozzunk, vagy hagyjuk szaglászni. Tegyük változatossá és élvezetessé ezt a játékot, hogy a kutya megszeresse!

Használjunk vezényszavakat

Célszerű kezdetektől fogva olyan vezényszavakat használni, amiket majd “élesben” is fogunk. Például “futás!”, “hozd!”. A labda megszerzése után egyből hívjuk a kutyát, a leggyorsabb általában, ha a nevét mondjuk. Ha a kutyánk már ügyesen hozza vissza a labdát, kezdjünk el használni egy olyan vezényszót is, ami jelzi a kutyának, hogy hamarosan elindulhat a labdáért, például “Figyel!”. Fogjuk meg gyengéden magunk előtt, gurítsuk el a labdát, készítsük fel, hogy hamarosan nekiiramodhat (“Figyel!”) és amikor a labda már majdnem megállt engedjük el a kutyát a “Hozd!” vezényszóval.

Fontos, hogy ugyanolyan sebességgel szaladjon vissza hozzánk, mint ahogy odafelé tette. Ezt úgy érhetjük el, hogy tovább lelkesítjük, a labda megszerzését követően folyamatosan hívjuk és elfelé futunk tőle, akár még hátat is fordíthatunk. Amikor a kutya utolér bennünket, feltétlenül jutalmazzuk meg egy másik labdával, jutalomfalattal vagy a kedvenc játékával. Mindig labdázzunk egy kicsit úgy is, hogy nem tartjuk vissza a kutyát, ügyeljünk arra, hogy ne unja meg amit csinál.

Ha már mindez jól megy, szépen fokozatosan elkezdhetjük hozzászoktatni ahhoz, hogy labdával a szájában akadályt ugorjon. A folyosó/előszoba közepére helyezzünk el egy nagyon alacsony ugró akadályt, így szinte észrevétlenül tanulja meg, hogy akadályokon keresztül fusson el a flyball gépig, majd onnan vissza. Játsszunk különböző méretű és anyagú labdákkal, hogy a kutyus megtanulja, hogy minden fajta labdával ugyanazt a feladatot kell végrehajtani.

Flyball gépek

A flyball gép egy kilövő szerkezetből áll, ami egy pedál megnyomására megfelelő ívben, magasságban és sebességben lövi ki a labdát, hogy a kutya könnyedén elkaphassa azt a levegőben. A gép régebbi típusai katapult elven működtek. A kutya rálépett a pedálra, ennek hatására kioldódott a katapult és a kutya – jobb esetben – megvárta, hogy megfelelő távolságból elkaphassa a labdát.

Ezek folyamatosan átalakultak, baleset-veszélyességük miatt már nem is nagyon használják őket. Elvétve még találkozhatunk vele, viszont versenyeken már csak az új (amerikai) típusút lehet használni.

A gépek változásával egy időben az edzésmódok is drámaian megváltoztak. Mindez az elmúlt évtized folyamán ment végbe. A gépek szélesebbek és nagyobbak lettek, a kilövő berendezés, pedig a gép belsejében lett elhelyezve, ami kevésbé jelent veszélyt a kutyákra. A gépek kialakítása elősegíti, hogy a kutya lendülete ne törjön meg azzal, hogy megáll és megnyom egy pedált az egyik mancsával. A gép teljes első része maga a pedál, amin a kutya egy ún. úszó-forduló technikával képes lendületvesztés nélkül a labda megszerzésével egy időben megfordulni. Ez a technika nem csak a sebességvesztést csökkenti minimálisra, hanem védi is a kutya ízületeit – elsősorban a vállakat – a sérülésektől.

Ezek a flyball alapjai, amelyek elsajátításához nem kell semmi más, csak egy labda és sok-sok türelem. Ha kutyusunk megszereti a labdázást és megtanul úgy apportozni, ahogy majd a flyball pályán kell, akkor a gép használatának megtanítása gyerekjáték lesz.