Először is, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az őrző védő kutya munkája, a kutya kiképzése a kutyázás egyik legfelelősségteljesebb ága! A félvállról vett, szakszerűtlen, esetleg „házilagos csibészeltetés” nem egyenlő a gondosan felépített, céltudatos őrző védő kiképzéssel és komoly, esetenként tragédiát okozó következményekkel járhat.

Sajnos az is előfordul, hogy bizonyos gazdák számára az őrző védőzés jelenti „A KIKÉPZÉST”, minden mást időpocsékolásnak tartanak. Minek tudjon a kutya hívásra visszajönni, vagy lábnál követni, ha úgyis rajta a póráz? Miért jó az, ha parancsra helyben marad, mikor egyszerűen kikötöm és kész? Miért eresszen, ha pont azt akarom, hogy fogjon? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek föl azokban, akik szeme előtt az embert magragadó kutya „áhított” képe minden mást elhomályosít. Pedig a dolog egyáltalán nem ilyen egyszerű.

Az őrző-védő kutya kiképzése során a bátorság, az engedelmesség és a kontrollált védekezés kerül előtérbe.

Az engedelmességi gyakorlatok során elsajátított és megbízhatóan végrehajtott, alapvető formai elemek, a későbbiek során igen fontos alapjait képezik majd a bonyolultabb feladatoknak. Az engedelmességi, vagy más néven fegyelmező gyakorlatok e mellett kondicionálják a kutya irányíthatóságát, alkalmassá és hajlandóvá teszik arra, hogy utasításainkat teljesítse.

Irányíthatóság, utasítások teljesítése? Hát a seregben vagyunk?! Természetesen nem, ám a felelősségteljes kutyatartás, de különösen az őrző védő munka nem nélkülözheti a fegyelmet.

Egy kézben tartott, kölyök kora óta engedelmességhez szoktatott eb – legyen az uszkár, vagy rottweiler – mindenkor gazdája büszkeségére válik, ezen kívül fegyelmezettsége révén sokkalta több szabadságot élvez, mint szakszerűtlenül tartott társai.

Az őrző védő kutya munka és a kontroll

Kontrollálható viselkedése miatt minimális az esélye, hogy terhet, esetleg veszélyt jelentsen szűkebb, vagy tágabb környezetére. Az ilyen kutyát gazdája gond nélkül elengedheti, mert hívásra bárhonnan visszajön, nem keveredik lépten-nyomon verekedésbe más kutyákkal, mert gazdája megtiltotta neki, nem rohan át az úton, mert megtanult parancsra állni, stb… Se szeri, se száma azoknak az élethelyzeteknek, ahol kutyánk és mi is hasznát vesszük az engedelmesség előnyeinek, akár hobbi, akár profi kutyások vagyunk.

Sokan úgy tartják, hogy az effajta képzés csak a munkakutyások mániája, holott függetlenül attól, hogy munkakutyát nevelünk, vagy családi kedvencet tartunk, alapfokú engedelmességre (nem feltétlenül vizsgára) minden kutyának szüksége van, melyet – bár eredendően gazdája kedvében járni szándékozó, kívánságát teljesíteni akaró lény – a kutyának igenis tanulnia kell.

Az őrző védő kutya; munka és a tekintély

Az engedelmesség alapvetően a gazda tekintélyén és következetességén nyugszik!

A kutya, farkas őseihez hasonlóan bonyolult szociális lény, mely alá- és fölérendeltségi kapcsolatrendszerben „gondolkozik”. Ahhoz, hogy jól érezze magát bőrében, azaz kiegyensúlyozottan éljen, világosan ismernie kell a gazdájával szembeni, illetve a családjában, falkájában uralkodó erőviszonyokat. A kutya szereti tudni, ki a főnök, kinek a szava szent. Ez biztonságot jelent számára. Emellett, mint minden csoportban élő állat, ha lehet, ösztönösen igyekszik a ranglétrán feljebb kúszni. Ez szélsőséges esetekben akár a gazda tekintélyének megkérdőjelezésében, akaratával való nyílt ellenszegülésben tapasztalható, ám legtöbbször jóval kifinomultabb formában jelentkezik (pl. alkalmi süketség, feladatok elmismásolása, kamu pisi, stb…).

Az engedelmességre, vagy fogalmazhatunk másképp: a tekintélytiszteletre való hajlam fajtánként, de még egy adott fajtán belül, egyedenként is eltérő. Jellemétől függően az egyik kutya könnyedén elfogadja helyzetét, a másiknak több „rábeszélésre” van szüksége. Éppen ezért, az engedelmesség kialakítására nincs általános recept, módszere kutyánként változik, mindenesetre feltétlenül szükséges.

Mindezt a rövidke kitérőt azért tartom fontosnak, mert felelősségteljes ember csak engedelmes, fegyelmezett kutyával kezd bele az őrző védő feladatokba, mivel egy megbízhatatlan, ne adj Isten irányíthatatlanná váló kutya – különösen hozzá nem értő kezekben – nemcsak a kiképzőre, segédre, vagy saját gazdájára, hanem idegen emberekre is komoly veszélyt jelenthet.

És akkor az őrző védő kutya munkájáról

A őrző védő munkát feladata szerint két irányzatra bonthatjuk:

• Az egyik kiműveli a kutyát az esetleges támadás elhárítására,
• a másik egyfajta hobbiként űzhető küzdősport kutyák számára.

Mindkét irányzatnak meg van a maga haszna és szerepe.

• A hobbi-, illetve a sportkutyások őrző védő munkáját a versenyeken megkövetelt alaki és formagyakorlatok szabályosabb keretek közé terelik. A hangsúly itt nem az ember elleni hatékony küzdelemre, hanem a kutya és gazdája tartalmas szórakozására helyeződik. Komolyabb formában űzve pedig igen népszerű, teljesítményorientált kutyás sport lehetőségét kínálja. Mindez rendkívül hasznos tevékenység, mely levezeti a kutyák fölös energiáit, illetve ellenőrzött keretek között segít kiélni számukra a bennük rejlő adottságokat,  tehát mind szellemileg, mind fizikailag egyaránt hasznos időtöltés.
• A harca képzett, „beélesített” kutyákkal olyan szolgálati kutyák soraiban találkozhatunk, melyek veszélyes feladatot teljesítenek (pl. járőr, határőr, különleges kommandó egységek kutyái, stb…). Ezek az állatok alapos és körültekintő kiképzés után egyfajta önvédelmi fegyverként alkalmazhatók. Furcsa ellentmondás, de képességeiket és megszerzett tudásukat olyan helyzetekben kamatoztatják, ahol közvetve, vagy közvetlenül, de ember élet forog kockán.

Az őrző védő munka és az ösztönök

A modern őrző védő munka tanítása alapvetően a kutya két belső késztetésére, a zsákmányszerző és védő ösztönére támaszkodik. A kiképzés során ez az a két ösztön, melynek nyomvonalán haladva, gondosan felépített szisztéma szerint kialakítható a célnak megfelelő őrző védő munka.

Kiképzés

Mivel a kiképzés folyamán mindkét ösztönre szükség van, alapelvárás egy jó munkakutyával szemben – legyen az sport, vagy szolgálati célra szánt eb – hogy a már említett zsákmányszerző és védő ösztönnel megfelelő arányban rendelkezzék. Az oktatás során mindkét ösztön szerepet játszik és a kiképzés egyes szakaszaiban mindkettő hangsúlyt kap, ám hogy milyen mértékben, az a kiképzés céljától, illetve a kutya egyéni adottságaitól függ.

• Az úgynevezett sportkutyák esetében főleg a zsákmányszerző ösztön dominál. A zsákmány becserkészésének, megragadásának, elejtésének és birtoklásának mozdulatait már egészen zsenge korú kölyökkutyákon is megfigyelhetjük, ahogy kergetik, leteperik, gyömöszölik egymást, vagy a közéjük rakott rongydarabot. Ezt az alapvető, genetikailag meghatározott késztetést használja fel, illetve alakítja az ember az őrző védő munka hasznára. A cél az, hogy a zsákmányt a  védőkar testesítse meg a kutya számára és azt igyekezzen megfogni, megszerezni. A zsákmányszerzésre alapozott kiképzés igen nagy népszerűségnek örvend, mivel szélesebb körben tanítható, esetenként nem kifejezetten őrző védő fajták számára is. Fogásainak elsajátítását – a kutya örökölt ösztönéből fakadóan – már egészen fiatal kortól el lehet kezdeni, természetesen ekkor még csak játékos formában. Olyan egyedeknek és fajtáknak is kiképzési alternatívát és tevékeny elfoglaltságot kínál, melyek vérmérsékletüknél, vagy feladatuknál fogva, nem lennének a legalkalmasabbak őrző védő kiképzésre.

Szolgálati kutya

• A rendőrségnél, határőrségnél „hivatásos” szolgálatot teljesítő kutyák őrző védő kiképzése során a védőösztönt helyezik előtérbe. A cél itt elsősorban a gazda, vagy kutya ellen irányuló támadás elhárítása, azaz a kutya sikeres harcba szállása a támadóval. Bár maga a harc része a kutya öröklött viselkedésmintáinak, az emberrel szemben folytatott harc mégis szervesen elkülönül a kutya alapvető harci késztetésétől (rangsorvita). Az ember ellen irányuló küzdelem fogásait tanulnia kell, mivel ez alapvetően, nem természetes viselkedése. Tény, hogy az egyes fajták esetében határozottan megnyilvánuló védőösztön, illetve bizonyos szintű agresszivitás, kívánatos tulajdonság és a tenyésztés során az adott fajta viselkedésének részévé vált, mégsem nevezhető természetes késztetésnek, inkább az ember által kialakított és felhasznált tulajdonságnak. De még ezen fajták egyedei is csak a képességet hordozzák magukban, mely megfelelő mederbe terelt kiképzéssel hozható eredményesen felszínre, de ha szükséges, akár teljesen el is fojtható.

Fajta előítéletek

Sajnos a szenzációhajhász média nagymértékű dilettantizmusról tanúbizonyságot téve, nem a tragikus események hátterében megbúvó,  lelketlen, pénzsóvár „tenyésztők” valamint felelőtlen kutyatartók magatartását, hanem ezeket a fajtákat, sőt rossz esetben A KUTYÁT, mint fajt okolja a történtekért. Pedig egyetlen kutyafajta sem gonosz, vagy gyilkos. Az elítélhető módon, szélsőséges agresszivitásra szelektáló, vagy ideggyenge egyedeket előállító „szaporítók”, valamint a szakszerűtlen tartáskörülmények és bánásmód teszik azzá.

Fontos megemlíteni azt is, hogy a magasan képzett, kellő körültekintéssel tartott őrző védő kutya pont irányíthatósága és a belé nevelt fegyelem révén, messze nem jelent akkora veszélyt környezetére, mint korábban említett, kontrollálatlan társai. Mindezt az a tény is alátámasztja, hogy az elmúlt évek kutyatámadásainak főszereplői között nem találni indokolatlanul reagáló, képzett kutyát.

Legyen szó versenysport, vagy szolgálati felhasználásról, az őrző védő kiképzésre szánt kutyákkal szemben támasztott elvárások – fajtától függetlenül – igen magasak. Kézzel fogható eredmények csakis megfelelő adottságokkal rendelkező kutyával érhetők el. Sajnos közhely, de igaz, hogy a munkakutya fajták tenyésztése – különösen a divatos fajtáké –  jó ideje markánsan kettévált. Az egyik irányvonal a kiállítási küllemet, a másik a használati értéket, a munkakészséget tartja szem előtt.

Ez a szemlélet okozza azt a furcsa és nem igazán üdvözítő helyzetet, hogy az úgynevezett show kutyák igen gyengén, vagy szinte sehogy sem teljesítenek munka vonalon, míg az eredményes munkakutyák nem viszik el a pálmát kiállításokon. Kivételek persze nagyritkán adódhatnak, de  – mint tudjuk – ezek is csak erősítik a szabályt. Épp ezért fontos, hogy aki komolyan szeretne kutyázni, az kizárólag bizonyítottan eredményesen dolgozó egyedek párosításából származó utódot válasszon magának, mivel nem túlzás kijelenteni, hogy ezen áll, vagy bukik minden. Egy képességeknek híján lévő kutyával a legjobb szakember sem képes csodát művelni. Míg egy igazán tehetséges kutya az esetleges kisebb kiképzésbeli hiányosságokat is át tudja hidalni.

Munkakutya kiképzés

Mivel a munkakutya kiképzése komoly szellemi, fizikai és lelki terhelést jelent, a kutyának megfelelő alkatúnak kell lennie. Fontos, hogy egészséges, erős fizikumú, bátor és magabiztos egyedet válasszunk. Legyen stabil és kiegyensúlyozott az idegrendszere, ugyanakkor élénk és aktív viselkedést mutasson. A legalkalmasabb kölyök mozgékony, érdeklődő és idegen emberekhez is bátran közelít. Ismeretlen helyen is felszabadultan, magabiztosan mozog, nem jellemző rá a félszegség. Az ilyen kutya enyhe fájdalomra alig vagy egyáltalán nem reagál. Vele szemben egy félénk, bizonytalan kölyökből jóval kevesebb várható el munkakutyaként.

Összességében kijelenthető: az a kívánatos, hogy a kutya minden téren (élelem, játék, rangsor, stb…) erős ösztönreakciókat mutasson. Ezek a belső késztetések szorosan összefüggnek egymással, s mivel a tanítás alapvetően ösztönorientált, ezáltal a kutya majdani teljesítményével is. A határozott táplálkozási, játék ösztön, domináns viselkedés, legtöbbször fejlett zsákmányszerző és védő ösztönnel párosul. Az egészségesen erős (persze nem eltúlzott) ösztönreakciókkal rendelkező kutya a későbbiekben nagy valószínűség szerint fogékonyabban reagál a kiképzésre, gyorsan és megbízhatóan sajátítja el a különböző feladatokat. Mindezt persze a kutyát érő külső hatások, valamint a nevelés és kiképzés jelentősen befolyásolhatja, de mégis egyfajta támpontot jelent.

Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni, de van még egy nagyon fontos szempont. Már az elején tudnunk kell, milyen céllal és kiképzési irányban szeretnénk haladni a kutyánkkal. Ez alapján döntsünk fajtáról, majd válasszuk ki és neveljük fel leendő társunkat. A tudatos döntés a jövőben sokszorosan megtérülhet.

Balaskó Norbert
Kutya Szövetség, 2004. augusztus